Az alpintechnikai mentés olyan speciális mentési tevékenység, amelynek során képzett mentőszemélyzet kötéltechnikai, alpintechnikai és egyéni védőeszközök alkalmazásával végzi veszélyhelyzetbe került, sérült vagy önerejéből menekülni nem képes személyek felkutatását, ellátását és biztonságos kimentését nehezen megközelíthető, magasban vagy mélyben elhelyezkedő helyszínekről.
A tevékenység végrehajtása során a beavatkozó állomány a vonatkozó munkavédelmi, katasztrófavédelmi, egészségügyi és mentésirányítási jogszabályok, valamint szakmai protokollok és belső eljárásrendek betartásával jár el. Az alpintechnikai mentés magában foglalja különösen:
- a mentési helyszín felderítését és biztosítását,
- a kockázatok felmérését és a mentési terv meghatározását,
- rögzítési, biztosítási és tehermozgatási rendszerek kiépítését,
- a sérült személy állapotának felmérését, stabilizálását és elsősegélynyújtásban részesítését,
- a sérült személy speciális mentőeszközben történő rögzítését,
- valamint a sérült személy biztonságos fel-, le- vagy oldalirányú mozgatását a további egészségügyi ellátásra alkalmas területre.
Az alpintechnikai mentési feladatokat kizárólag megfelelő képesítéssel, egészségügyi alkalmassággal és rendszeres továbbképzéssel rendelkező személyek láthatják el, akik jogosultak alpintechnikai és mentési eszközök használatára. A mentés végrehajtása során a személyi és technikai biztonság biztosítása elsődleges szempont, különös tekintettel az egyéni védőeszközök rendeltetésszerű használatára, a mentési rendszerek redundanciájára és a folyamatos felügyeletre.
Az alpintechnikai mentési tevékenység végrehajtása során biztosítani kell a beavatkozások dokumentálását, az alkalmazott eszközök nyilvántartását és a vonatkozó jogszabályok szerinti jelentési kötelezettségek teljesítését.